Vidékkutató hétvége a Zala megyei Esztergályhorvátiban

A harmincas években a népi írók arról panaszkodtak, hogy a vidék az összeomlás szélén áll. Kilátástalanság, nyomor és kiúttalanság rajzolódik ki az írásaikból – valami egészen hasonló ahhoz, amivel ma is találkozhatunk, ha felkeressük a Dél-Alföld vagy Észak-Kelet Magyarország a főutak jelentette vérkeringéstől elvágott kistérségeit.

Vagy akár a Nyugat-Magyarországiakat. Például a mintegy négyszáz lakosú Esztergályhorváti környékét, amely idén helyet adott a Societas Zala megyei elnöke, Brunner Tibor által szervezett vidékkutató hétvégének, szeptember 11. és 13. között.

shutterstock_609

A népiek szellemiségét továbbvivő találkozón az ország különböző részéből érkezett, de elsősorban Bács-Kiskun és Zala megyei Societas tagok eszmecseréjére került sor. A háromnapos rendezvény során a résztvevők bekapcsolódtak a helyi szüret munkáiba, látogatást tettek Zalavárra és Keszthelyre – és, ami a legfontosabb: megvitatták a Kárpát-medencei falvak helyzetét.

A fő kérdés itt sem volt más, mint nyolcvan évvel ezelőtt: mi lesz a magyar falu sorsa? Ki viszi tovább a sok évszázados örökséget? Ki műveli tovább a földet – hogyan és milyen eszközökkel foglalhatóak vissza az elnéptelenedő, egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő kistelepülések az élet és a munka számára?

A résztvevők abban látták a legfőbb problémát, hogy éppen a legfiatalabb generációk azok, amelyek megélhetés és lehetőségek hiányában kénytelenek magára hagyni a magyar falvakat.

“Nincsenek illúzióim.” – fogalmazott Eszik Bence, a rendezvény egyik fő szervezője és a Bács-Kiskun megyei Societas elnöke – “Az országnak egy olyan részéből jöttem, a Dél-Alföldről, ahol a kistelepüléseken egyre több a munkanélküli, egyre több az elvándorló fiatal és egyre több problémánk akad azzal a nagytőkével, ami az utóbbi években különösen gátlástalanul telepedett rá a vidékre. Sokan nem látják a kiutat ebből a helyzetből és egyre többen a létminimum alatt kénytelenek boldogulni.”

Brunner Tibor, az esemény házigazdája szerint “az a legfőbb gond, hogy gyengék a helyi közösségek. Nincs erő, nincs tartás a vidékben. Ez a fő oka annak is, hogy a fiatalok nem látnak lehetőséget a helyben való folytatásra. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy lehetőségem van a családi gazdaság továbbvitelére, a szülői, nagyszülői örökség folytatására. Sajnos a többségnek ez nem adatik meg.”

20150912_122413
A fiatalok bekapcsolódtak a helyi szüret munkáiba is.

“Nálunk egészen hasonlóak a problémák, mint Magyarországon” – ezt már Szalma György mondta, aki az RMDSZ kolozsvári szervezetének aktív tagjaként és az erdélyi fiatalok képviseletében vett részt az eseményen. – “A környezetszennyezés egyre növekvő hatásain túl a fiatalok elvándorlásának következményeiben, a termőföldre települő nagytőke kártékony szerepében, vagy a tudatos, a vidéket valóban fejlesztő politika hiányának következményeiben egyaránt osztozunk. A helyi kultúra, a közösségek éppúgy veszélyben vannak, mint az anyaország elnéptelenedő falvaiban.”

A vidékkutató hétvége résztvevői nemcsak a problémákat állapították meg, hanem a kitörési, újrakezdési lehetőségekről is beszéltek. Brunner Tibor így összegezte az elhangzottakat: “A legfontosabb felhívni a kormányzatok és az EU-figyelmét a kialakult helyzetre. A huszonnegyedik órában vagyunk. Most már nem folytatható az a gyakorlat, hogy a helyi vezetések csak a látványos fejlesztésekre költik az pályázati pénzeket, de semmit nem tesznek a helyi közösség védelméért, összetartásáért, megóvásáért.

Átfogó és bölcs, minden részletre kiterjedő vidékpolitikára van szükség, amelynek éppen úgy része az infrastruktúra fejlesztése és a fiatalok visszahozása, mint a faluközösségek újjáélesztése. A vidéknek vissza kell nyernie a tartását és erejét! – Ez most a legfőbb cél.”

MEGOSZTÁS